Amikor a szerencsejáték-törvény meghatározza, mi a sportfogadás, elég világos szabályrendszereket állít fel: ugye van egy adott sportesemény és arra különféle rendszerben egy szervező fogadási lehetőségeket ajánl a játékosoknak.

Ezek a játékosok vagy nyernek vagy vesztenek, a fogadás szervező sosem veszít, hiszen százalékokat szed le minden tétből. Egy ilyen sporteseménynek vannak játékosai, jogtulajdonosai, nemzetközi felügyeleti szervei, tehát adott esetben ezekkel is meg kell egyezni, hogy milyen logókat lehet használni, stb.

Ez lenne a „hagyományos” sportfogadás, de most nem erről van szó.

A fantasy sport egy olyan tevékenység, amikor (akár hobbiból is), valaki összeállít egy álomcsapatot (különféle klubok játékosaiból) és a csapat eredményét a klubok által játszott valós mérkőzések eredményeinek, statisztikai adatainak felhasználásával következteti ki.

2014-es adatok szerint a fantasy sport nemzetközi szervezete több mint 42 millió játékost tartott nyilván.

Nos, itt jön a lényeg. A fantasy sport a legnépszerűbb a fiatal korosztály körében, hiszen ők azok, akik a modern technikai eszközöket a legjobban használják. A fantasy sportra történő fogadási tevékenység aligha nevezhető sportfogadásnak, hiszen nem valós eseményekre  lehet fogadni, pusztán egy kombinációra.

Mi akkor ez? Sok ország (köztünk hazánk is) szinte egyáltalán nem reagál erre a jelenségre, és ezzel egyrészt veszélyezteti saját szerencsejáték-piacát.