Az Európai Bizottsághoz eljuttatott tervezet alapvetően két dokumentumból áll, az első maga a törvénytervezet, a második egy új szabályozás, ami az engedély nélküli szerencsejáték-szervezést hivatott megakadályozni.

Kezdjük az elején.

A törvény (számunkra a legmeglepőbb módon) látszólag liberalizálja a piacot. Háromféle távszerencsejátékot különböztet meg: kártyajátékokat (póker), kaszinójátékokat (ide valószínűleg beletartozik az internetes pénznyerő automata is) és sportfogadást. Azért látszólag, mert a feltételrendszer nem egyszerű: A törvénytervezet alapvetően kétféle szervezőt ismer:

1. Állami (vagy kizárólagos vagy többségi állami tulajdonú) szervező, itt nincs koncessziós eljárás, a szerverek Magyarországon vannak, nincs koncessziós díj, sem eljárás, csak a NAV engedélye kell.

2. Nem állami szervező, akinek koncessziós eljárást kell lefolytatni és koncessziós díjat kell fizetnie (2013-ban 100 millió forintot), 200 millió forintos jegyzett tőkére és NAV-engedélyre van szüksége.

Tehát bár a koncessziók és az engedélyek száma nem korlátozott, mindenképpen szükséges egy NAV engedély, amit ugye vagy megadnak vagy nem.

Mindkét esetben az engedély 5 éves és meghosszabbítható. A koncessziós díj tekintetében a törvény nem feltétlenül egyértelmű: van aki úgy értelmezi, hogy a 100 millió játéktípusonként, értendő, míg mások (köztük mi is) ezt a kitételt nem találtuk meg.

Az adózás a tiszta játékbevétel 20%-a (kéthetente fizetendő, ami azért arra utal, hogy a NAV nem nagyon bízik a szervezőkben) plusz 2,5% felügyeleti díj, amit ugyan nem adónak neveznek, de azért az. A 2,5%-ból pedig 25% kedvezményt kap az, aki a játékszerverét, vagy a szerverhez kapcsolódó másodlagos szerverét Magyarországon helyezi el, és távoli hozzáférést ad a NAV-nak: tehát az állami szervező (aki erre kötelezett), az EGT-n kívüli szervező (mert neki is kötelező) és természetesen az az EGT-n belüli szervező, aki ezt megcsinálja (nekik ugyanis nem kötelező).

Ami nagyon furcsa és akár azzal a következménnyel is járhat, hogy a Magyarországon lévő szervezők más EU-országokban törvényt fognak sérteni, azzal, hogy itt a játékosoknak nem kötelező a magyar lakhely. Bár a törvény beszél egy pénzmosási tevékenységet megelőző átvilágításról, elképzelhető, hogy a határon túli magyarok is itt fognak játszani, tehát a magyar szervező akarva akaratlanul is engedély nélküli internetes szerencsejáték-szervező lesz mondjuk Romániában.

Méginkább furcsa, hogy a törvény egyidejűleg megváltoztatja a személyi jövedelemadóról szóló szabályokat is, oly módon, hogy a távszerencsejátékból származó jövedelmet adómentessé teszi. A törvényhozó nyilvánvalóan a Magyarországon engedéllyel rendelkező szervezőktől származó jövedelemre gondolt, de az Ittapiros szerint ezzel kinyílt egy kapu, innentől kezdve az internetes szerencsejátékon szerzett jövedelem adómentes, hiszen az adózó nem tudhatja, hogy mi az engedélyes és mi a nem. Ráadásul a pókert ebből nem vonták ki, ami arra utal, hogy a törvényhozó nem érti a pókerjáték lényegét, és semmibe veszi azt, hogy ezzel a játéktípussal a lehető legegyszerűbb módon lehet pénzt mosni. Mondjuk x cég nyit egy pókeroldalt, befizeti a koncessziós díjat és elindítja a szolgáltatást, a játékosok játszanak, az oldal csak 1% rake-t szed be (ez után fizeti az adót) és a játékosok egymás pénzét nyerik el, majd mindegyik kap egy-egy nyereményigazolást.

A részletes műszaki-informatikai szabályokat a tervezet felhatalmazása alapján kiadandó miniszteri rendeleti szintű jogszabály tartalmazza majd. Ami még nem jelent meg, és ismerve a tempót, nem kell fél lábon várnunk és nyugodtan vehetünk levegőt is.

Az engedély nélküli szerencsejáték kiszűréséről külön anyagban foglalkozunk majd.